Természetes velejárója a női létnek, hogy szeretünk tetszeni a férfiaknak. Hiszen kinek nem esik jól egy kedves bók, néhány dicsérő szó? Sokszor azonban úgy veszem észre, még ennél is fontosabb nekünk, hogy a többi nő számára megfeleljünk. Én legalábbis töredelmesen bevallom, jobban tartok egy nőtársam méricskélő pillantásától és a ki nem mondott gondolataitól, mint attól, ha egy pasi végig mér és esetleg finnyás megjegyzéseket tesz. Tudom milyen az, tudok én is úgy nézni…

Hiába. Mi nők kegyetlenek tudunk lenni egymással, ha kicsit is úgy érezzük, rivalizálásra kerülhet sor.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor ehhez a bejegyzéshez gyűjtöttem az anyagot. A tavaszra ugyanis óriási csík cunami zúdul ránk a butikokból, így az erről szóló beszámoló itt sem maradhatott el a blogon. Azonban bármilyen erős is ez a trend, csínján kell ám bánni vele!

A keresztbe (hosszába vagy épp átlósan) csíkozott, erős színeket használó divatirányzat ugyanis könnyen szedheti gyanútlan áldozatait, ha nem vagyunk elég megfontoltak. Hogy miért? Több okból is:

szélesítheti a vállakat, a derekat, a csípőt, a combokat – jóformán mindent, ha nem jól választjuk meg a csíkok vastagságát, esését, azt, hogy hol legyen több a sötét vagy épp a világosabb színű belőlük.
az sem mindegy, milyen típusú a bőrünk – gondolok itt a tél/tavasz/nyár/ősz bőrszín típusokra, hiszen ilyen karakteres színek könnyedén sápaszthatnak.
erre a trendre tényleg igaz, viselni tudni kell: erősek a színek, határozottak a vonalak – ne a ruha hordjon minket, mi viseljük a ruhát! Lehet, hogy elég, ha csak egy felsőt vagy egy szoknyát választasz ki egy földig érő csíközön helyett.

Több divatháznál is megfigyelhetőek voltak az erősen csíkozott ruhák, érdemes őket végig nézni, mennyi különböző stílus tudta felhasználni a huncut vonalakat!